HIBÁTLAN ÉS SZEPLŐTELEN BÁRÁNY

Szabadításodra várok Uram!

             

                          ...nemcsak kenyérrel él az ember...

Amikor rájöttem, hogy sokkal több gondolat érlelődik bennem, mint amit másoktól elfogadni képes vagyok, el kezdtem írni.

Könyvem hátsó oldalára ez került: S z e r e t n é m  m e g i s m e r t e t n i  k e d v e s e i m m e l  a  bibliaolvasás örömeit, az abból szerzett testi és lelki fejlődést. Nem megy fáradság nélkül, hogy áldásait elnyerjük.

Amikor elkészültem vele boldogan vittem azoknak a lelkipásztoroknak, lelkészeknek akiket ismertem esetleg látogatója voltam prédikációiknak. Nem kis érdeklődéssel fordultam hozzájuk, hiszen mindegyik számomra elismert ember tekintélyes lelkész. Akár idősebb, akár fiatalabb egyszerűen igazi lelki embereknek ismertem meg őket, akik véleményében bízni lehet. Egyrészt fontos volt a véleményük másrészt derültséget is okozott nekem, hiszen tudtam magamról hogy nem egy elismert író vagyok, akinek némi előélete van ezzel kapcsolatban, mégis volt bátorságom egy kis egészséges önbizalomhoz és így sikerült valóban derültséget is szerezni magamnak. Akik vették a fáradságot és biztatásomra a hozzáfüzött meglátásukat is leírták azokból szeretnék egy párat itt is megemlíteni.

Az első olvasóm egy nyugalmazott lelkipásztor volt, úgy voltam vele, hogy ő természetesen humorral mondom - már nem harap... A "legnagyobb dicséretet tőle kaptam: miután szorgalmasan elolvasta: Jelenlétemben tágra nyílt szemmel kérdezte "honnan ollóztam ki?". Sokan lehet megsértődnének ezen a kijelentésen én viszont úgy fojtottam magamba vissza a kacagást. Ugyanis nem sok, de kevés kis humorérzékem van.

A másik lelkipásztor már egy nem vadonatúj, de igen fiatal ember volt, akinek először kék papírra írtam le a piszkozatot megkérve, hogy mondjon véleményt róla, biblikus-e, szabad-e sokszorosítani? Először megkért, hogy mivel jobban tud fehér lapról olvasni ezért átmásoltam neki. Amikor nagy izgalommal kérdezősködni kezdtem nála: ugyanazt a hasonló elképedt orcát láttam viszont: ő pedig ezt mondta csodálkozva: De hát hetven oldal?! Az én fülem úgy hallotta, hogy egy nőből nem lehet ezt kinézni!

A harmadik egy lelkipásztor felesége volt, aki gyakran helyettesítette a férjét, és tiszteletreméltó tudása és lelkiismerete volt az "atyafiakhoz". Kérdése a következő volt: végeztem-e teológiát? Igen valóban most jut eszembe akkor még csak megfordult a fejemben ennek lehetősége.

A negyedik dícséretet ismét számomra tiszteletre méltó nő mondta, akiről nyilván tudtuk, hogy matematikai kapacitása, számítástechnikai tudása, külföldetjárt és számomra mindig megható volt, ha nőről tudtam meg, hogy kivételes minőségben van tisztában a matematikának a tudományával.

Annyi eszem volt, hogy csak tiszteletreméltó embereknek adjam oda az írásomat, mert tudtam, hogy ők minden lehetőséget kerülnek, hogy meg ne bántsák az embert. Ezért, hogy megbízhatóan kritikát is átélhessek és ehhez kellett nagy bátorság, egy "hittestvéri" barátnőmnek adtam oda, aki mindig nagyon figyelmes minden eszmei kinyilatkoztatás tekintetében, pontos precíz. Őtőle vártam markánsabb megjegyzéseket és meg is kaptam. Befejező gondolata azonban neki is nagyon szépen csengett: "Folytasd az írást, és szerezz örömet azzal, hogy megosztod velünk. További instrukciókat is kaptam tőle.

A nyomtatás annyira keservesen ment, majd a meglévő példányok elosztása, hogy elfelejtkeztem az írásban lelt örömeimről.

Lehet, hogy ezek a sorok dicsekedésnek tűnhetnek, nem annak szánom, egyszerűen valóban olyan lelki élmény az Isten gondolataival való foglalkozás, hogy semmiféle emberi eszmeiség nem bírja fel venni vele a sebességet.

                                    A világ legnagyobb szüksége

        Egy kicsivel több kedvesség és egy kicsivel kevesebb kapzsiság,

            Egy kicsivel több odaadás és egy kicsivel kevesebb elvárás,

             Egy kicsivel több mosoly és egy kicsivel kevesebb grimasz,

                Egy kicsivel kevesebb rúgás abba, aki elterült a földön,

                  Egy kicsivel több "mi" és egy kicsivel kevesebb "én",

                 Egy kicsivel több nevetés és egy kicsivel kevesebb sírás,

                                  Egy kicsivel több virág az életben

                                 És egy kicsivel kevesebb a sírokon.   

 

"Mindig van elég fény ahhoz, hogy lásson aki akar, és mindig van elég   homály ahhoz, hogy ne lásson, aki nem akar." /B.Pascal/

                                              ADY ENDRE: AZ ISTENKERESŐ LÁRMA

                                                     NEVED SEM ÉRTEM ISTENEM,

                                                     DE VAN KÉT ÁRVA NAGY SZEMEM,

                                                     S ANNYI BOLONDOT LÁTOK,

                                                     HOGY EBBŐL A SOK BOLONDSÁGBÓL

                                                     NAGY IJEDELMEMBEN,

                                                     URAM, HOZZÁD KIÁLTOK.

                                                     PRÓBÁLTAM SOKFÉLE MESÉT,

                                                     DE HAJH, EGYIK SEM VOLT ELÉG:

                                                     SZÍVEMBEN IDEGIMBEN

                                                     KIABÁLÓ NAGY LÁRMA

                                                     TÉGED KERES FÖLSÉG,

                                                     ISTEN A TIED MINDEN.

Ezeket gondoltam előszóban, és az írásokhoz annyit, hogy nincs bennük semmiféle gondolati felépítés, az egymásutániságban valamiféle megtanulandó hitelv, egyszerűen amikor jöttek ezek a gondolatok a hétköznapokban úgy írtam le ahogyan az belülről jött. Nekem is jó ezeket újra olvasni, mert azóta is továbbnyílott a kis bimbó, amelyből remélem igazi érlelt gyümölcs lesz és mások életét is megízesíti.

Szeretném bátorítani azokat, akik előtt még szokatlan ez a mondhatnám "templomi" stílus, vagy egy-egy szó: hit, Isten, szokatlan hallva és leírva a mi jó Urunknak Jézus Krisztusnak a neve, ha egy kicsit idegenkednek tőle, remélem megtalálják benne azt a nagyon-nagyon finom humort amitől még a Szentírás sem mentes.

                                                                

                                              A csírázó hitélet                     

A teremtő Isten nem hivalkodó életre hív bennünket. Szeretetével, szerelmével pótolja az e világi hívságokat, amelyek vonzásukban akarnak bennünket tartani. Mi minden vonja és édesgeti a kivánságainkat, gondoljuk el! Istennek látszólag nehéz dolga van, hiszen nehéz megválni attól a természettől, amely velünk született, és amit kialakítottunk magunknak életünk során. Néhol biztos téglákként éljük meg, mely a talpunk alatt van. Istent ez nem tántorítja el, Ő látja, hogy a lehetőség az Ő szent igéiben olyan acélos kapaszkodókat jelentenek, amelybe a belefogódzás, megtartás, biztos pillére a csírázó hitéletnek is.

Zsoltárok könyve: 3:11; Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről, nemzedékre.

Isten haragja eltévedt lépésünkért csak pillanatig tart, életünkhöz, valamennyiünk életéhez a jóakarata élethossziglan tart.

Zsoltárok könyve: 30:6; Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata: Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.

Nem felszínes örömöket és pillanatokat ajánl. hanem isteni magasságokat és isteni mélységeket. Érzelmeid mélységeit és magasságait.

Zsoltárok könyve: 36:4; Gyönyörködjél az Úrban és megadja néked szíved kéréseit.

Példabeszédek 2:7; Az igazaknak valóságos jót rejteget, pajzst a tökéletesen járóknak.

                                        Mennyit érek az Istennek?

Előfordul velünk, hogy sokra tartjuk magunkat, kivételes személyekké válunk saját magunk szemében. Túlértékeljük magunkat. Vagy egyszerűen nem látjuk tisztán önmagunkat és úgy adunk az énünknek sanszot. Eljuthatunk ezzel szemben a megsemmisülés zátonyára, a kiüresedés sivárságába, mit érünk mindezekkel, hiszen nem az Isten "szemüvegén" keresztül látjuk a valóságot, az igazságot, önmagunkat.

Példabeszédek 21:2; Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

Nem az igazi mivoltunkat látjuk. Nem merjük elismerni, hogy most jók voltunk. Valljuk meg, úgy megszoktuk a világ gáncsoskodásait, hogy nem merünk ellenszegülni sem. Pedig az a helyes álláspont, ha a jót is nyugtázni tudjuk, hiszen az erősít meg bennünket. Ne féljünk állást foglalni magunk mellett! Ez az az alkalom amikor a támadó fél nem különb tőlünk, hiszen nem az egyenlőség elvével közeledik felénk, hanem a legyőzni akarás befolyásolja. Isten nem teremtett embereket hatalmaskodásra, személyválogatásra.

Apostolok cselekedetei: 10:34-35; Péter pedig megnyitván a száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten. Hanem minden nemzetben kedves Ő előtte aki Őt féli és igazságot cselekszik.

Az emberek szemében különbnek látott személyeket nem teszi kivételesekkké, vagy nem juttatja előnyökhöz a másik ember rovására. A gyengébb adottságú emberek nincsenek hátrányos megítélésben Nála. A külső szemlélő számára tehetetleneknek tűnhetünk, bensőnkben mégis győzedelmeskedhetünk. Így győzött az Úr Jézus is a kereszten, látszólag legyőzetve a gonosztól. A gonosz nem tudja az állhatatosságot legyőzni, mert önmaga nem rendelkezik ezzel a kiváló tulajdonsággal. Nem legyőzték Krisztust, hanem erőszakot alkalmaztak rajta. Ebben is benne van az Isten mindent meghaladó értelme, amely egyszerüen legyőzhetetlen.

I.Péter 2:23; Aki szidalmaztatván viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre.

Amit tehetünk magunkért: hibáinkból tanulhatunk. A Mester - Jézus - így szól egyszerűen a négy evangéliumban /Máté, Márk, Lukács, János/ Az Isten azért szólít fel bennünket, hogy kövessük őt, mert értékek vagyunk a számára.

Ésaiás könyve: 13:12; Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit ofír kincsaranyánál.

Zakariás könyve: 9:16; És megsegíti őket az Úr az Ő Istenök ama napon, mint az Ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az Ő földén.

Szülők keresik a megfelelő iskolát gyermekük részére, mert fontos nekik, hogy kiváló tanulmányokat, felkészült tanítóktól folytathasson. Istennek is ugyanez a kívánsága. A nagy tanítóhoz vezet.

Ésaiás könyve: 1:17/a: Tanuljatok jót tenni!

Azért vár bennünket az Ő egyszülött Fiához.

Kolossébeliekhez írott lev.1:19; Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék a teljesség;

Gondolkozzunk el erről az egyetemességet magában hordozó igéről. Mi mindent tanulhatunk Krisztustól!!! Pontosan annyit, amennyit a jelenlegi tudásunk és tapasztalatunk nem tükröz vissza.

Jób könyve 7:17; Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd és hogy figyelmedet fordítod reá? - - - Próbáljunk ennek a nagyra becsülésnek megfelelni!

Efezusi gyülekezethez írott levél 5:1; Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek.

Az emberben olyan gazdagságot teremtett az Isten, amelyet addig nem láthatunk tisztán amíg meg nem ismertük Istent, az Isten természetét és önmagunkat.

II.Péter 1:4; Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.

Az Isten célja, hogy minden jó tulajdonságban és jó cselekedetben megerősítsen minket, kegyetlenségből a kegyességhez és kegyességbe vezessen minket. 

 

 

                        

                            Ez is Isten akarata az életünkben

Mielőtt bármit is magunkra akarnánk erőltetni, nyugodjunk meg az isteni gondviselésben.

Ján.I.lev.5:3; ÍMert az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.

Ha az isteni parancsolatot egy olyan lény akaratának ismerjük el, aki igaz, igazságot szeret, feddhetetlen, bűntelen, tiszta és mindenkinek javát akaró, akkor szívesen engedelmeskedünk az Ő parancsának. Az Isten ha engedelmessé leszünk Ő előtte akkor kérni is képes, hajlandó a szívünkre beszélni.

Hóseás próféta könyve 2:13; Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába és szívére beszélek.

Mielőtt bármit is kérne tőlünk azt rendeli, hogy legyünk erősek és egészségesek. Ezt kérhetjük Tőle imádságban is. Minden cselekedetünkhöz a Szentlélek ereje szükséges, nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Isten a Léleknek az erejét adja nekünk, lelkierőt, ahogyan említjük. Ez akkor válik igazi mozgatóerővé az életünkben, ha a Lélek különböző tanításaira hallgatunk. Jól kell tudjuk, hogy a Lélek ereje kell, hogy támogasson bennünket. Erőre van szükségünk életünk minden mozzanatához. Minden jónak és hasznosnak a forrása az Istentől származó lelkierő. Ezzel kíván megajándékozni bennünket az Isten legelső sorban. Erőseknek kell lennünk, hogy birodalmunk legyen a lelkünkön. A lelkierő megtartásához szilárdság szükséges.

Luk.21:19; A ti béketűréstek által nyeritek meg a ti lelkeiteket.

Napi gondjainkra, kérdéseinkre a Szentlélek halk szavával megadja a választ, lelkiismeretünket kézben tartja, nekünk állandóan érdeklődnünk, tanulnunk kell, több figyelmet fordítanunk Istenre, magunkra és embertársainkra.

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 12
Tegnapi: 1
Heti: 14
Havi: 24
Össz.: 40 392

Látogatottság növelés
Oldal: Nemcsak kenyérrel él az ember...
HIBÁTLAN ÉS SZEPLŐTELEN BÁRÁNY - © 2008 - 2024 - oszinte.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »